A B-épület után most térjünk vissza egy picit Dórihoz és Nórihoz, a kamasz ikerlányokhoz… A Hűvösvölgyi suli következő (harmadik) részében is - mint ahogy ez már megszokott -, a csajok hétköznapjait írja le az írónő, Maros Edit. Nyár van! és a nyári hétköznapokhoz is hozzátartozik a szerelem, a balhék, a vicces, olykor cikis történetek.

Ebben a részben Dóri még mindig együtt van Attilával, de nem tart sokáig a kapcsolatuk, mert Dóri túlzásba vitte a féltékenykedést, és ez Attilának nem tetszett. Nóri meg tett egy olyan dolgot, amit nem kellet volna: jelentkezett egy tehetségkutatóba. Ebben nem az a rossz, hogy esetleg nyilvánosan leégeti magát, Nóri ugyanis szépen énekel (bár még nem hallottam, mert nem hangoskönyvem van :-) A rossz az, hogy mivel a lányok anyukája újságíró, tisztában van azzal, hogy egy hírességet sokszor kifiguráznak, megmásítják a szavait, valótlant állítanak róla – ettől félti Nórit. De a kamaszlány a verseny közepén feladta a dolgot, mert egyrészt nem bírta tovább a feszültséget, másrészt ahogy az anyukája sem, ő sem szerette volna, ha kiforgatják a szavait. A harmadik ok: Dávid is jelentkezett a versenyre. (Dávid az a fiú, akibe az első részben Dóri is és Nóri is bele voltak zúgva – míg közelebbről meg nem ismerték…) De ez „mástészta” - ahogy Dóri mondaná.

A könyvben a legjobb barátnőmre és magamra ismertem, ahogyan Dóri és Nóri védik egymást, mert mi is úgy védjük egymást. Megfogadtuk, hogy bárkivel és bármivel szembeszállunk egymásért. Ti kire ismertetek rá a könyvből? Esetleg Ti is a legjobb barátnőtökre? Vagy a fiúra, aki másnak mutatta magát?

A legviccesebb számomra az volt, amikor a csajok a nagy shoppingolás közben elfelejtették, hogy egy ruha náluk maradt, és magyarázkodtak a biztonsági őrnek... Ki tudja, milyen ruhadarab maradt, kinek a zsebében?

Ezt a részt hiába szerettem volna azonnal elolvasni, amikor megkaptam, sajnos sok dolgom volt, és alig volt időm olvasni. Végül is, körülbelül két hét alatt olvastam el, pedig igazán nem hosszú (csak 337 oldalas).

Befejezésül címszavakban ennyit mondanék a könyvről: szerelmes kamaszok, gyanús telefon, gyanús fotó, Facebook, tehetségkutató, félrepuszi, együttjárás, „mi az igazán fontos?”. Részletesebben is megtudhatjátok, ha elolvassátok! (Egyébként pedig most lesz az Olvasás Éjszakája!)