Reggel a kapuban várt Kornél. Meglepődtem, hogy mit keres itt. Úgy tettem mintha ez szokásos lenne, most miért kéne megijednem az osztálytársamtól?
Út közben beszélgettünk a suliról meg ilyenek, de nem kérdeztem, hogy miért várt reggel.
A sulinál már vártak a lányok. Látták, hogy Kornéllal jövök ezért egyből elkezdtek kérdezősködni. Elmondtam nekik, hogy nincs semmi csak megvárt és együtt jöttünk.

- De hisz Kornél a másik irányba lakik - mondta Kinga sokat sejtő mosollyal

- Akkor tényleg nem tudom, hogy mit keresett ott. - mondtam töprengve

- Azt kis anyám, hogy szeret! - mondta Szandi vigyorogva

Miután ezt megtárgyaltuk (abban maradtunk, hogy arra járt) beszélgettünk még arról, hogy ki adhatta a levelet. Lányok azt mondják, hogy Kornél, de ő mondta nekem, hogy egy barátja szóval nem lehet ő, de a lányok nem hisznek nekem.
A suliba semmi nem volt csak tanultunk. Inkább a délután volt izgalmas, de az számomra eléggé.

Mikor kiléptem a suliból Kornél megfogta a kezem.

- Nem akarsz eljönni velem moziba? - kérdezte zavartan

- Ilyenkor? - nem értettem miért akar vele moziba menni

- Persze, vagy most nem jó? - nézett rám egy cseppnyi csalódotsággal

- De jó, csak...

- Nem akarsz jönni? - kérdezte rémülten

- De akarok csak anya nem tud róla. - húztam el a számat

- De ugye lenne kedved jönni nem csak azért jössz mert én szeretném... - kezdett csalódottan motyogni

- Persze, hogy lenne kedvem menni ne butáskodj. - mosolyogtam rá biztatóan

- Akkor megnyugodtam. - mosolygott és elvesztünk egymás szemében - Anyukáddal beszéljek? - szólalt meg kis idő múlva

- Köszi, nem kell mindjárt beszélek vele.

Elővettem a telóm és gyors hívást indítottam. A 3. csengetésre fel is vette. Megbeszéltük, hogy mit nézünk, mettől-meddig tart a film és mikorra leszek otthon.

A moziban sokan voltak. Valami horror premierjére jöttünk aminek az előzetese is ijesztő volt. Mindenkinél szellemes és zombis üdítős poharak meg pattogatott kukoricás dobozok voltak. Mi is vettünk egy nagy pop-cornt és két kis üdítőt. Leültünk egy asztalhoz és még mindig volt 20 perc a filmig.
Beszélgettünk ami nem is volt olyan fura de a téma annál inkább. Arról kérdezett, hogy nekem most tetszik-e valaki. Ezt nem szoktam fiúval megvitatni, de Kornél a legjobb fiú barátom, ezért az igazat mondtam. Miért hazudtam volna? Vagy is azt mondtam, hogy nem tetszik senki, de nem hittel el. Nem értem miért, nem vagyok kamuzós. Aztán áttértünk rá, de ő csak azt mondta, hogy nem lényeges. Hát oké én nem erőltetem.

A teremben az utolsó sorba ültünk középen. A reklámok alatt is beszéltünk még.

- Miért engem hívtál el?

- Egy haverommal jöttem volna, de lemondta.

- Az akinek tetszem?

- Ja aha... - hirtelen zavarba jött

- Értem, de miért pont engem hívtál?

- Nem tudom, te jutottál eszembe. - mosolygott rám és adott egy puszit amitől zavarba jöttem

Elkezdődött a film és még mindig zavartan néztem Kornélra.

- Hé kis lány a filmet nézd az izgibb mint én.

Előre fordítottam a fejem és néztem a filmet nem igazán figyeltem a sztorit, de mikor egy szellem ugrott a képre vagy valami ijesztő történt megszorítottam Kornél kezét. Nem tudom, hogyan és miért valahogyan egymásba fonódott a karunk.
A film végén elmentünk egy palacsintázóba ahol szóvá tettem a puszit.

- Kornél figyu... - mondtam és a kakaómat kevergettem amit a palacsinta mellé vettem

- Igen? - nézett rám kedvesen

- Miért pusziltál meg a moziban?

- Csak úgy...

- Aha... Szóval te puszilgatod az embereket csak úgy?

- Nem csak akiket ennyire kedvelek. - mondta kedvesen

- Mennyire?

- Hát... - itt megakadt egy kicsit - Nagyon!

- Oké

Nem firtattam tovább a dolgot. A palacsinta után elmentünk a parkolóba mert anya jött a fodrászhoz és leparkolt a pláza parkolójába. Megkerestük anya kocsiját és vártunk. Nem beszéltünk csak nézelődtünk. Mikor anya megérkezett hívta Kornélt is, hogy ne egyedül menjen haza, tehát haza vittük. Beültem hátra ő a jobb, én meg a bal oldalon ültem. Mind ketten bámultunk ki az ablakon. Haza fele menet azon gondolkoztam, hogy most miért csinálja ezt. A moziba megpuszilt, fogtuk egymás kezét, kedves volt most meg rám se néz. Tettem valamit ami nem tetszett neki? Jajj ne! Várjunk csak engem ez miért zavar? Hisz csak a barátom. Lehet, hogy én nem is barátként tekintek rá? Jajj ne!!! Hanna mi történt veled? Ugye nem szerelmes vagy? De az vagyok! Úristen már megint!? Utálom a kamasz kort. Nem akarok megint csalódni, inkább nem mondok senkinek semmi.

Kornélt kitettük a házuk előtt. Mikor elhajtottunk még hosszasan néztem hátra és azt vettem észre, hogy ő is engem néz és bús mosollyal int egyet és bemegy a házba. Most ezzel mit akart mondani?
Otthon elmenetem egyből fürdeni. Jég hideg vizet engedtem a zuhanyból és szinte fájt ahogy végig folyt a testemen a víz de nem éreztem semmit mert a sírás teljesen elvonta a figyelmem. Gőzöm sincs miért sírtam csak jól esett kiadni az érzéseimet. A félelmet, a reményt a csalódást a vágyakozást. Na jó megyek aludni ez a nap kikészített teljesen.