A levél
2016. október 16. írta: fannibella

A levél

letoltes.jpgReggel nagyon hamar keltem így volt időm átnézni az angolt. Mikor elkészültem dobtam egy sms-t Kingának, hogy elé megyek. A levelet még mindig nem olvastam el, de nem is akarom. Hamar odaértem Kingához ezért bementem a házba. (Anyukája azt mondta bármikor mehetek hozzájuk szinte már családtag vagyok az elmúlt 3 évben nagyon sokat voltam itt és volt, hogy egy hónapig nála aludtam.) Az ajtó zárva volt ezért ki vettem a pótkulcsot az ajtó feletti rejtett dobozból. Juli (Kinga anyukája) kedvesen fogadott kaptam megint kakaót. Amíg Kinga készülődött beszélgettem Andrissal az öccsével. Nagyon értelmes gyerek 10 éves létére. Jól elbeszélgettünk a suliról, Kingáról.

Mikor Kinga útra készen állt kortyoltam egy utolsót a kakaómból és indultunk is. A suli előtt már ott állt Szandi és Panni. Hevesen integetni kezdtek mikor észre vettek minket. Elkezdtünk beszélgetni, természetesen még mindig a videóm volt a téma, de néha kitértünk másra is. Még kb. 20 perc volt csöngőig mikor oda jött a padomhoz Kornél.

- Szia Hanna! - mondta zavartan

- Szia Kornél! - mosolyogtam rá kedvesen a fiúra

- Tudnánk beszélni? - elég zavartnak tűnt

- Persze!

Kimentünk a folyosóra ahol megkérdezte, hogy tegnap miért nem olvastam el a rózsás levelet.

- Miért érdekel, talán a te írtad? - néztem rá meglepetten

- M... Mi? N... Nem! -vágta rá dadogva

- Akkor miért érdekel?

- Mert az egyik... - itt egy kicsit elbizonytalanodott - haverom írta és érdekel a véleményed a levélről.

- Az az igazság, hogy még nem olvastam el.

- Miért? - nézte csalódottan a földet

- Mert nem rég törte össze a szívem két fiú is. - mondtam és mindketten szomorúan néztük egymást

- De, ő nem olyan. Ismerem rendes srác. - mondta reménykedve

- Majd, ha elolvastam szólok, jó? És ha tetszik a levél akkor megszeretnék ismerkedni azzal a sráccal oké? - néztem rá mosolyogva

- Oké!

- Amúgy ismerem?

- Nem tudom, de nem mondhatom el, hogy ki az.

- Rendben. - mondtam neki és hirtelen eszembe jutott valami - tegnap mi bajod volt, hogy kirontottál a teremből és órára se jöttél. Mi történt?

- Összevesztem a szüleimmel. - mondta miközben a földet pásztázta.

- Sajnálom. - mondtam neki szomorúan

- Nem kell. Most mennem kell.

- Okés!

El is tűnt a folyosón, én meg bementem a terembe a lányok egyből kifaggattak. Elmondtam nekik, hogy miről beszéltünk. Ők csak őrjöngtek, hogy van egy "srác". Na ja egy "srác", csak ne érezzek iránta semmit, ha megismerem. A csajok kiabálását a csengő vetett véget. Panni meg Szandi is elmentek a helyükre
Sajna messze ülnek tőlünk. Panni elöl ül Lilivel ami év elején jó volt mostanra már kellemetlen
Szandi meg Kornél mellett ül mert csak ott volt hely. Szünetekben figyeltük Kornélt, hogy ki lehet az a barát, de nem állt senkivel se szóba rajtunk kívül mert tulajdonképpen teljesen rámásztunk ami már kezdett kínos lenni, de a lányok egész nap vele voltak még a mosdó előtt is figyelte Kinga, hogy ki megy be és ki mikor Kornél ott van. Ez őrület! Az angol röpim négyes lett és ha tanultam is volna akkor ötös is lehetett volna. Na, mindegy az is jó. Mikor haza értem egyből megkerestem a levelet és kibontottam. Ez állt benne:

"Szia Hanna!
Nem is tudom, hogy mondjam el, de bejössz. Nem akarok kertelni meg ilyenek. Nem akarlak megijeszteni, de nagyon régóta figyellek. Ahogy egyre jobban megismerlek egyre jobban beléd esek. Eddig senki se vett rá, hogy levelet írjak, de te ezt hozod ki belőlem. Mióta megismertelek nem volt barátnőm mert egyből rabul ejtetted a szívem és én nem vagyok az a fajta aki mással akar elfeledni vagy elrejteni a sebeket, de én nem is akarlak elfelejteni soha. Örülök, hogy van még olyan normális lány mint te. Benned megvan minden amire szükségem van. Imádom az illatod, a hajad, a szemed egyszerűen mindent ami te vagy. Egyszóval beléd estem! Barta Flóra Hanna Szeretlek! ❤
#K."

Könnyezve olvastam a sorokat, és mikor elolvastam az utolsó mondatot már sírtam. Vajon ki lehet az a "K"?
Annyira gondolkodtam ezen, hogy eltelt két óra és arra figyeltem fel, hogy anya bejött a szobámba.

- Történt valami? - kérdezte kedvesen, én csak az ágyamon lévő levélre mutattam. Anya elolvasta és csak mosolygott.

- De aranyos! Kitől kaptad?

-Igen az és nem tudom.

- Ó, szóval van egy titkos hódolód.

- Aha, azt hiszem, de nem akarom. - mondtam nyűgösen

- Miért? Van valaki más? - nézett rám csodálkozva

- Nem, nincs más. Csak már ketten is megbántottak nem olyan rég.

- Tényleg, de ugye nem akarsz örökre egyedül maradni? Az emberek társas lények.

- Tudom én se bírok ki egyedül egy napot, valakinek velem kell lennie. Persze, hogy egyszer megakarom ismerni csak nem most.

- Rendben! - és ki is ment a szobámból

Mikor készülődtem aludni jött egy üzenetem.

Kornél: Na, elolvastad?☺

Nem akartam válaszolni, mert akkor szól a barátjának ezért nem írtam vissza. Megint írt.

Kornél: Jó éjt!�

Huh. Ezt megúsztam, de holnap a suliba nem fogom. Gondolkodtam még, hogy ki lehet "K", de nem jutottam előbbre. Ezért elaludtam.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvmolyoklub.blog.hu/api/trackback/id/tr4911781017

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása