Egész este nem tudtam aludni csak gondolkodtam. Még pedig azon, hogy most Bence miért írt rám meg egyáltalán honnan tudja a számom? Nagyon sok kérdés kavargott bennem. Hajnali 3-kor sikerült elaludnom de 6:43-kor kipattant a szemem és nem bírtam tovább szenvedni az ágyban. Ezért lementem és ittam egy kakaót. Anya épp ekkor indult a "várandós tornára" (csak tudnám miért ilyen korán van) és találkoztunk is a konyhában. Megkérdezte, hogy hogy ilyen korán fent vagyok vasárnap, én meg elmondtam neki mindent. Danit, Bence üzenetét, a mozit, az ölelést és, hogy most nem értek semmit.

- Értem kicsim. Szóval most két felé húz a szíved? - kérdezte kedvesen

- Nem mert én úgy érzem, hogy Danit szeretem és őt tényleg nem csak tetszik. Bence nem érdekel csak egyáltalán nem tudom mit akar... - mondtam teljesen elkeseredve

- A fiúk idő után rájönnek, hogy kit bántottak meg és, hogy nem kellett volna. Tényleg nem volt szép amit tett, de ettől függetlenül lehettek barátok.

- Ja barátok...

- Most miért? Van fiú lány közti barátság, extrák nélkül.

- Na, de anyaaa!!! Nem erre gondoltam! - néztem rá kicsit mérgesen és próbáltam nem nevetni

- Akkor, hogy értetted? - elég furán nézett rám amitől kénytelen voltam nevetni

- Úgy, hogy nem rég még tetszett és most így fura lenne beszélni vele...

- Miért lenne "fura"? - a kezével mutatta a macskakörmöt

- Nem tudom ezt még át kell gondolnom, - mondtam és nagyon szugeráltam a kakaóm, hogy hűljön már ki - de neked nem kéne menned a tornára?

- Ja, igen, de el is felejtettem! Jó, hogy mondod! Szia kicsim, vigyázz magadra, átjöhetnek a lányok.

- Okés, köszi! Te is magadra és Kriszre! - el is ment

Miután megittam a kakaómat leültem a tv elé, hátha találok valamit de csak teleshop volt. Ezért felmentem a szobámba bekapcsoltam a zene lejátszómon Patai Anna- Sosem voltot és elkezdtem olvasni a Hűvösvölgyi suli utolsó lapjait. Mikor befejeztem még csak 7:30 volt a lányok tuti alszanak ezért felmentem Facebookra és láttam, hogy valaki ismerősnek jelölt és van 3 üzenetem. Na, vajon ki az? Hát, persze, hogy Bence. Elutasítottam és megnéztem mit írt:

Bence: Szia!
Bence: Bocsi, hogy múltkor elküldtelek, rossz napom volt.
Bence: Ha tudsz írj vissza! :)

Na jó, mit akar ez azt hiszi, hogy megbocsájtok ennyitől? Hát nem! Nem fogok válaszolni. Még idegesebb lettem és nem volt senki akivel beszélni tudtam volna. Inkább kikapcsoltam a gépem! Lementem a konyhába és kerestem valamit a Süss finomat című könyvben, végül a linserre esett a választásom. Előszedtem a hozzávalókat és mikor már neki álltam volna összedobni az alapanyagokat megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám. Csak ne Bence legyen!

- Halló!

- Szia Hercegnő! Dani vagyok!

- Ó szia! - felvidultam amint megtudtam, hogy ki az

- Megzavartalak?

- Nem dehogy, csak linsert kezdtem volna csinálni.

- Az finom! Ha kész kapok?

- Persze, de gyere érte! - mind ketten felnevettünk

- Na, jó akkor hagylak, hagy süss! - kicsit lelombozódtam mert szívesen beszéltem volna még vele

- Okés,köszi! Amúgy honnan tudod a számom?

- Kinga megadta,-belemosolyogtam a telefonba-na, de most már tényleg süss Hercegnő mert éhes vagyok!-Muszáj volt nevetnem.

- Okés. Sziaa!

- Szia Szépségem!

És letette. Azt mondta szépségem??? Teljesen oda vagyok! Mire beraktam a sütőbe a linsereket 10 óra volt. Felhívtam a lányokat, hogy S.O.S.-be jöjjenek át és van linser.

20 perc múlva mind a hárman a kanapén ültünk. Elmondtam mindent, hogy Bence miket írt, és mit beszéltem telefonon Danival. A lányok a Bencés résznél csak azt mondogatták, hogy ne írjak vissza. A Danisnál meg azt kérdezgették, hogy miért nem járunk.

- De nem is akarsz vele járni? - kérdezte Panni nagyra nyílt szemekkel

- Nem tudom. Valamikor csak szeretnék, de még nem ismerem.

- Akkor jövőhétvégén megint elmegyünk moziba! - mondták egyszerre én meg nem értettem mire gondolnak, de miután kifejtették belegyeztem. Tehát tripla randira megyünk. Úgy, hogy a lányok meghívatják magukat, de én nem akarok ennyire rámenős lenni. Megyek én is, ha jön jön, ha nem nem. Nem fogom meghívatni magam az biztos!

Hamarosan készen lettek a linserek. A nagy részét meg is ettük. utána még beszélgettünk. Egy óra fele kezdtünk megéhezni, de nem volt otthon kaja ezért elmentünk a közeli Mekibe. Mikor mentünk már ki a gyorsétteremből, neki mentem valakinek. Másnak nem tudtam volna neki menni csak Bencének. Bocsánatot kértem és próbáltam gyorsan elmenni onnan, de megfogta a kezem és vissza húzott.

- Miért menekülsz előlem? - kérdezte mélyen a szemembe nézve.

- Nem menekülök! - mondtam kicsit hangosabban mint terveztem - Engedj el!

- Nem a míg meg nem mondod, hogy mi a bajod velem.

- Szerinted mi lehet a bajom?-Kérdeztem vissza pimaszul

- Az, hogy bunkó voltam és te miért nem válaszolsz?

- Igen az, mert!

- De, bocsánatot kértem! - mondta már szinte kiabálva amitől megijedtem - Bocsánat, nem akartalak megijeszteni, inkább beszéljük ezt meg kint.

- Oké!

Megbeszéltünk mindent elmondtam neki, hogy miért ütött ez ennyire szíven.

- Ó, most már akkor értem. Nagyon sajnálom nem tudtam.

- Semmi, baj. Nem is tudhattad.

- De, viszont azt észre vettem, hogy követtek, de nem tudtam, hogy miért.

Aztán beszélgettünk még elmondtam neki, hogy most már más tetszik és, hogy vele elég jól alakulnak a dolgok. Tök jól elvoltunk. Anyának igaza volt lehetünk barátok. Otthon írtam a lányoknak, hogy Bencével jóba vagyunk. Egyből Skype-on jelzett két kis ablak.

- Sziasztok!-Köszöntem nekik.

- Mi az, hogy jóba vagytok? - kezdték köszönés nélkül

Elmondtam nekik, hogy miről beszéltünk ők meg csak hallgattak nem mondtak semmit. Aztán beszélgettünk még minden féléről, suli, dolgozatok, fiúk. Este még átgondoltam a dolgot. Vagy is gondoltam volna, csak bealudtam.