Te döntöd el, hogy melyik úton mész tovább.

Ahogy a Blog indítóban már jeleztem, nem csak könyvekről írok. Akkor még nem volt világos, hogy akkor mi másról is írhatnék. Az élet sodorja a lábaink elé a témát.

„Tanmese” a becsületről.

(igaz történet)

Péntek délután már halkul a suliban a napközbeni, szokásos zaj. Péntek lévén már azok is haza mentek, akik máskor sokáig vannak, de még nagy a forgalom a folyosókon. Én is készülök haza. Pakolászok, ki-be a táskából és Roxival hozzuk a formánkat, készülünk a hétvégére.

Megérkezik az SMS a telefonomra, hogy apa pár perc múlva megérkezik értem és hugiért. Indulás! Kapom magam és indulok a megbeszélt találkozási pontra, azaz az autóhoz. Egyszerre érünk oda apával. Esik az eső, ezért hipp-hopp bepakolom a táskáimat a kocsiba és gyors búcsút veszünk egymástól Roxival. Késésben vagyunk és gyorsléptekben megyünk Luciért az alsósok épületébe. Pár perce várakozunk a portán, amikor Gábor (osztálytársam) szó szerint berobban az épületbe, és a kezembe nyomta a telefonomat. Amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen el is rohant. Első döbbenetemben azt sem tudtam, hogy mi történt. Lassacskán esett le, hogy elhagytam a telefonomat. De volt valaki, aki becsületből, tisztességből jelesre vizsgázott. Időm sem volt rá, hogy megköszönjem ott, és akkor.

Olyan világban élünk, ahol a becsületességről nem beszélünk eleget.

A becsületesség a lelkiismeretünk mások és önmagunk előtt. Becsületességgel nincs képmutatás, mesterkéltség, ami bizalmatlanságot kelthet másokban. A becsületesség az igazi tükör!

Becsületesnek lenni nagy bátorságot igényel. Az egyik legnemesebb tulajdonságunk az a képességünk, hogy lemondjunk hamis álmainkról, vagy azt mondjuk: “Sajnálom, hibáztam, neked volt igazad.”

A becsületesség empátiát igényel. Azt a képességet, amellyel más helyzetébe is beletudjuk képzelni magunkat. Gábor azonnal tudta, hogy mit kell tennie. Teljesen biztos vagyok benne, hogy gondolkodás nélkül cselekedett. Önmagából fakadt a tette, ami megmutatja a szívének, lelkének legmélyebb kincsét. Ösztönből tudta, hogy mekkora veszteség lenne számomra, ha nem juttatja vissza a 12. születésnapomra kapott ajándékot. Belegondolt a helyzetembe és rohant, hogy a lelkem nehogy sérüljön. Azt az ajándékot adta vissza nekem, amit nem kiérdemeltem, hanem a feltétlen szeretet miatt kaptam. Erre vágytam már rég, és megkaptam. Az ajándékot akkor is megkapod, ha nem úgy teljesítesz a suliban, ahogy azt elvárják. Ha jól teljesítesz, és azért kapsz valamit, azt jutalomnak hívjuk! :)

A valóságban is megmutatta már a szívét

Az ajándékhoz mások szeretete is hozzáadódik. A jutalomért megdolgozol. Mind a két formának meg van a maga értéke.

Mindenki szereti és szeretné elmondani magáról, hogy ő bizony tisztességes. Nincs olyan ember a Földön, aki még soha nem követett el semmilyen tisztességtelenséget. Emberek vagyunk, hibázunk.

Nekem a tisztességes ember felelősségteljes. Felelősséget vállal tetteiért. Ha el is követ valami igazságtalanságot, akkor is vállalja következményeiért a felelősséget, megbánja tettét és jóvá teszi, ha van rá lehetősége.

Gábor egy felelősségteljes, becsületes ember az én szememben. Remélem, hogy erősebb jellem vagy annál, hogy az anyagias, hazug világ megfertőzzön. Maradj ilyen.

 * * *

A következő írásom a különcökről szól.

Csak egy rövid bevezető a témáról:

Aki ismeri a szűk környezetemet az tudja, hogy több „különc” is van az osztályunkban. Nem nevezném másképpen őket, mert nem szeretnék megbélyegezni senkit olyannal, ami talán nem is fedi jól a helyzetet. Na, meg mind különcök vagyunk a magunk módján.

A „különc” társainkkal való bánásmód is a tisztességről és a becsületességről árulkodik. Mindig új helyzetet generál egy új gyerek érkezése, pláne ha az illető sok tekintetben másképp reagál mindenre.

Ötödikben több új gyerek érkezett az osztályba. Az egyik alacsonyabb az átlagosnál, jól el van a saját kis világában, matekból viszont penge.

Folyt. köv…