Az olvasás mellett, elkezdtem írni. Tudom, merész dolog, de aki meg sem próbálja az meg sem tudja, hogy a fantáziája mennyire határtalan.  

 Első fejezet.

A Fiú

Nem gondoltam volna, hogy valaha is ennyire szerelmes leszek. Pár hónapja még a suliban (végre beköszöntött újra a vakáció 10 hónap után, már ideje volt) minden megváltozott körülöttem, mikor is észre vettem valamit, vagy inkább valakit még úgy a félév közelében... (Persze az már rég volt és már nem érdekel a srác, de ő indította be az egész lavinát) Már nem érdekeltek annyira az idióta osztálytársaim, nem érdekeltek az osztályom "csitricsapat" (természetesen vannak barátaim, de mindenkinek vannak ellenségei ahogy nekem is jutott egy pár...) hanem csak egy személy aki nem is az osztályomba jár és nem is az évfolyamomra hanem a 10.a-ba. (Jó, tudom van köztünk 4 év, de akkor is ő nem az a nagy menő kigyúrt "állat" hanem a visszafogott szerény "kis" fiú.)

Ezt persze először nem mertem elmondani senkinek, még a plüss macimnak se (lehet nevetni tudom én is kérdezem néha, hogy mit keres nálam egy plüss maci 13 évesen, de Mici-macit soha nem dobom ki mert még az első szülinapomra kaptam és nagyon fontos számomra, még talán a telefonomnál is fontosabb) mondtam el. (Nincs semmi bajom, hogy magamban beszélek csak előbb magammal megbeszélem a dolgot és utána mondok bármit is.) Egy pár napig őrlődtem magamban, hogy elmondjam-e valakinek, vagy se, de mielőtt meghoztam volna a döntést a legjobb barátnőm Kinga észrevette, hogy napok óta csöndes vagyok (mert amúgy mindig nekem van a legnagyobb hangom ezért is én vagyok a diákképviselő az osztályban.)

- Baj van Hanna?

- Nem, nincs miért lenne?

- Ne tagadd, látom rajtad, napok óta nem szólsz senkihez és magadban mosolyogsz ugye nem szállt meg semmi? - erre akaratlanul is felnevettem.

- Nem, dehogy szállt meg bármi is csak... csak... - ajjaj na ezt most, hogy mondjam el?

- Csak? Ugye otthon nincs gáz?

- Nem, nincs, csak... csak kitűnt valaki a tömegből számomra és nem tudom mit csináljak, nem mertem elmondani senkinek még Micinek se.

- Ó szóval szerelmes az én Hannácskám... - mosolygott meglepetten

- Hát, azt nem mondanám, mert nem ismerem, csak helyes és kedvesnek tűnik...

- Tűnik... - ismételte utánam Kinga - Most ezzel meg mit akarsz mondani, azt se tudod ki az! - akadtam ki talán egy kicsit hevesebben mint szándékoztam

- Semmit, csak lehet, hogy mégse az, de én nem tiltom meg neked, hogy kivel ismerkedj és kivel ne csak nehogy rossz vagányra fusson a dolog.

- Nyugi, vigyázok magamra nem fogom magam beleélni túlságosan.

- Rendben, - mosolygott és megölelt -aztán hányadikos, 7?

- Nem tudom, de szerintem Gimis - hát igen tudtam, hogy itt ki fog akadni

- Gimis? Nem gondolod, hogy egy kicsit idős hozzád?

- De, de nem akarok vele összejönni csak megismerkedni.

- Hát oké.

És be is csöngettek első órára technikára. Bláááh utálom azt az órát mert a tanár tavaly 5.-ben kinézett magának és azóta szívat. Miután túléltem a technikát (kaptam egy 2-est auch) szünetben megmutattam Kingának a "Fiút".

- Cuki srác, a szerény, helyes focista típus, de nem is tudsz focizni!

- Honnan veszed, hogy focista, és ha nem az?

- Nézd meg a lábát a bokája és a térde között eléggé kifelé áll a vádlija, ami azt jelzi, hogy sokat vezetett labdát tehát focizik.

- Aha. De, okos vagy Kinga ezért szeretlek ennyire te mindenben segítesz és ha kell kideríted, focizni meg majd megtanulok - és adtam egy puszit neki ami után megölelt

Igen mi ilyen ölelgetős-puszilgatós típus vagyunk.
Már 3 éve vagyunk legjobb barátok ami szinte már átmegy tesós stílusba, és azért 3 éve mert mind ketten 4.-ben jöttünk ebbe az iskolába és akkor mi voltunk az újak, senki nem beszélt velünk ezért mi egymásra találtunk és azóta boldogítjuk a másikat.

Egész nap követtük a srácot (tisztes távolságból) és megtudtuk, a nevét: Bence!

Mikor becsöngettek 4. órára és észrevettük, hogy a mellettünk lévő teremben van órája miközben néztük, hogy jön-e a tanár Kinga nekilökött én meg égő vörös fejjel néztem rá és hebegtem egy bocsánatot ő meg csak kedvesen mosolygott és mondta, hogy semmi baj máskor is, és becsukta az ajtót én meg berohantam a mosdóba és néztem magam a tükörbe és mosolyogtam mint a vadalma észrevettem, hogy Kinga ott sikítozik mögöttem. Megfordultam és csak annyit mondtam, hogy:

- Köszönöm, de előtte szólj, ha tervezel valamit! - odamentem hozzá és megöleltem aztán együtt ugráltunk

Amíg be nem jött egy tanár aki leszidott, hogy miért nem vagyunk órán és miért "tombolunk" a mosdóban, bocsánatot kértünk és beslisszoltunk a terembe ahol szerencsére nem volt szaktanár, csak helyettesítés, mert elment kirándulni az osztályával a tanár, és mivel nagy hangzavar volt a teremben (a fiúk összebalhéztak valamin) ezért fel se tűnt a helyettesítő tanárnak, hogy megjöttünk. Mázli!
Ez a nap nagyon jó volt nem értem, hogy eddig miért nem mertem elmondani Kingának, hisz ő a legjobb barátom és talán az egyetlen is. Már várom a holnapot!

Folytatás: https://www.wattpad.com/myworks/75791959-az-%C3%A9letem-mozg%C3%A1sban
A Wattpadon sajnos regisztrálni kell az olvasáshoz, de semmi kötelezettséggel nem jár.